Castello di Falconara II.

   Az ajtóban megállt egy pillanatra és esdeklő pillantást vetett a fiúra. Az nem értette először, majd hirtelen megvilágosodott minden. Mintha egy gát szakadt volna át benne, szemei kerekre nyíltak, és a kezét előrenyújtva nyögte:

   - Giulietta…  

Ám addigra a lány már kiment a szobából és többet nem fordult vissza. Utánarohant, de a fiatal arát már körbevették a mosolygó vendégek, akik kórusban dicsérték ruháját és szépségét, ahogy az ilyenkor kötelező.

   - Nagyon jól választotta meg a ruhát – lépett oda a fiúhoz barátnője, Noemi, de ő csak távolról hallotta a hangját. – Lefogadom, hogy Elena ötlete volt, neki van ilyen jó ízlése, még ebben is szerencséje van Giuliettának. Nézd, milyen jól áll neki, hogy szabadon van a válla, meg kell hagyni, nagyon formás! Az a vén majom már biztos alig várja, hogy beleharaphasson! – vihogott. -- Nekem is hasonló lesz az esküvői ruhám, jó? Peppe, miért nem figyelsz?

   - Ne haragudj, nagyon megfájdult a fejem. Lehet, hogy ez a tömeg és a zsibongás. Kimegyek friss levegőt szívni. Ne, nem kell, te maradj csak nyugodtan, nemsokára jövök vissza.

   Átfurakodott a teremben várakozó tömegen, kilépett a szabadba, és a tenger felé vette az útját.

   A tenger mindig megnyugtatta. Gyerekkorában ha bármilyen sérelem, igazságtalanság érte, és a tehetetlen düh fojtogatta, órákat töltött a tengerparton, mozdulatlanul, bámulva a fenséges víztömeget és hallgatva a hullámok morajlását. Többször megesküdött magának, hogy soha nem fog elszakadni a tengertől. Bárhogy is alakuljon a sorsa, csak a tenger közelében fog élni.

   Most azonban a szikrázó napfénytől aranyba öltözött hullámok sem jelentettek gyógyírt a zaklatott lelkű fiú számára. Összeszorult gyomorral, teljes idegfeszültségben bámult a semmibe és átkozta magát. Egyre törtek fel benne a Giuliettával közös emlékek, és a végén már annyira szerencsétlennek érezte magát, hogy kis híján sírva fakadt.

   - Tönkretettem az életemet. Én lehettem volna a világ legboldogabb embere és a világ legcsodálatosabb teremtésével élhettem volna, de mindent elrontottam. Miért vagyok ilyen szerencsétlen?

   Elhatározta, hogy nem megy vissza, nem, képtelen lenne végignézni a szertartást a sok gratuláló, vigyorgó hülyével. Úgy ahogy volt, az új öltönyében végigfeküdt a koszos homokon, és karját széttárva várta, hogy szálljon ki belőle a lélek és vele együtt az összes kínszenvedése.

Pár perc elteltével, ahogy az első fájdalmán túljutott, a jólneveltség és a társasági ember kötelességtudata figyelmeztette, nem teheti meg, hogy nem megy vissza. Mit szólna Noemi, a szülei, Giulietta és a többiek? Kedvetlenül lesöpörte a ruhájára tapadt homokot és visszaballagott.

   Amint kinyitotta a ház kapuját, a teremből kiszűrődő zsivaj máshogy hallatszott, mint amikor elment. Mintha valami kellemetlen felhang került volna bele. A csoportokba verődött vendégek valamit buzgón tárgyaltak, az arcokon harag és értetlenség ült, de volt, aki nem tudta leplezni kaján kárörömét. Giuseppe odasietett Noemihez.

   - Mi történt?

   - Képzeld, Giulietta meggondolta magát, mégsem megy hozzá az öreghez. Teljesen megőrült. Az anyja hisztériás rohamot kapott. Tudod, mit csinált? Letépte a nyakláncát, majd az ajándékba hozott virágcsokrokat elkezdte egyenként széttépni… - olyan izgatottsággal mondta ezt Noemi, mintha ez sokkal fontosabb lenne annál, hogy az esküvő napján a menyasszony nemet mond a vőlegénynek. Giuseppe azonban nem törődött vele, rohant Giulietta szobájához és feltépte az ajtót.

   A lány az asztal mellett állt és félénken, kérdőn pillantott rá. Tekintete azt kérdezte a fiútól: ugye nem baj, hogy nemet mondtam, nem számít, hogy a többiek mit gondolnak, engem csak a te véleményed érdekel, ugye nem ítélsz el, hogy nemet mondtam?

   A következő pillanatban a lány a fiú karjaiban volt, aki ölelte, csókolta, ahol tudta.

---

Alla porta si fermò per un attimo dandogli uno sguardo supplicante. Lui prima non capiva, ma poi improvvisamente tutto diventó chiaro. Come se una diga fosse scoppiata dentro lui, con occhi spalancati e mani tese in avanti gemette:
   - Giulietta ...
Ma lei era già uscita della stanza e mai giró indietro. Egli corse dietro, ma la giovane sposa era giá circondata da ospiti sorridenti che elogiavano in coro il suo vestito e la sua bellezza, come é obbligatorio in questi casi.
   - Ha scelto molto bene il vestito - lo raggiunse la sua fidanzata, Noemi, ma lui sembrava di sentire la sua voce dalla distanza. - Scommetto che era un'idea di Elena, che lei ha un buon gusto cosí, anche in questa é molto fortunata Giulietta. Guarda quanto le sta bene di avere le spalle libere, bisogna ammettere che é molto sinuosa! La vecchia scimmia certamente non vede l'ora di morderla! - Ridacchiò. - Anch'io avró un abito da sposa simile, va bene? Peppe, perché non stai ascoltando?
   - Mi dispiace, davvero avuto un mal di testa. Forse è la folla e il Razzmatazz. Ho intenzione di aspirare aria fresca. No, non è necessario, basta mantenere la calma e non si torni presto.
   Largo tra la folla in attesa nel corridoio, fece un passo fuori e ha preso la sua strada verso il mare.
   Il mare è sempre assicurato. Se un bambino ha avuto alcun risentimento, l'ingiustizia, la frustrazione e soffocato, ha trascorso ore sulla spiaggia, immobile, guardando la massa maestosa di acqua e ad ascoltare il mormorio delle onde. Più di una volta giurò a se stesso che non potrà mai staccarsi dal mare. Qualunque cosa si evolve nel destino di solo andando a vivere vicino al mare.
   Ora, però, la luce del sole scintillante onde placcati oro sono stati segnalati cura per il ragazzo sconvolto mentalità. Chiuso lo stomaco, una tensione nervosa e si maledisse sguardo fisso nel vuoto. Più e rotto in su Giuliettával di memorie condivise, e alla fine ci siamo sentiti così infelice che quasi scoppiò in lacrime.
   - Ho rovinato la mia vita. Avrei potuto essere l'uomo più felice del mondo e la creazione più bella del mondo sarebbe vissuto, ma ho rovinato tutto. Perché sono così sfortunato?
   Decise di tornare indietro, no, sarebbe in grado di guardare la cerimonia delle tante congratulazioni buffone sorridendo. E 'come lo era, la nuova tuta sdraiato sulla sabbia sporca, le sue braccia aperte e in attesa di lui per ottenere fuori dalla sua mente e con lei tutto il tormento.
Dopo pochi minuti, come il primo dolore è passato, le buone maniere e il senso del dovere verso l'uomo corporation ha avvertito, non si può permettersi di tornare indietro. Che ne dite di Noemi ei suoi genitori, Giulietta e gli altri? Malavoglia ha spazzolato la sabbia bloccato per i vestiti e tornò indietro.
   Non appena ha aperto la porta di casa, il rumore rovesciando stanza che sembrava diverso rispetto a quando ha lasciato. Come se fosse qualcosa toni sgradevoli. I gruppi di eco ospiti qualcosa con entusiasmo hanno discusso i volti rabbia e incomprensione seduti, ma ci sono stati alcuni che non hanno potuto nascondere Schadenfreude dannoso. Giuseppe si affrettò Noemie.
   - Cosa è successo?
   - Immaginate, Giulietta ha cambiato idea, non è andato per il vecchio. Completamente pazzo. Sua madre era isterica. Sai cosa ha fatto? Strappato fuori la collana e poi portato mazzi di fiori come regali hanno cominciato a strappare a pezzi uno per uno ... - si dice che Noemi eccitazione, come se fosse di gran lunga più importante per il giorno delle nozze la sposa allo sposo dice di no. Tuttavia, Giuseppe lo ignorò, corse nella stanza di Giulietta e spalancò la porta.
   Si alzò dal tavolo e timidamente lo guardò con aria interrogativa. I suoi occhi chiese al ragazzo: non si è sbagliato dire no, non importa ciò che pensano gli altri, mi interessa solo la tua opinione, non mi giudichi, ho detto di no a questo?

   Il momento dopo era tra le sue braccia, lui la teneva, la baciò dove poteva.
Google Fordító cégeknek:Fordítói EszközökWebhelyfordítóExportpiac kereső eszköz