Jött ez az új srác az olasz csoportba. Nagyon cuki! Iszonyú jól néz ki, de nem beképzelt, nem rámenős, nem olyan típus mint a Marco, aki tisztában van az adottságaival és a lehetőségeivel, és ezeket ki is használja. Na, nem azt mondom, egyáltalán nem bántam a múltkor ezt a "kihasználást", még párszor remélem megismételjük! :)
Szóval az új srác csendes, zárkózott, kicsit gátlásos típus, de úgy hallom, jó a humorérzéke, az olaszosok sokat nevetnek a viccein.
Viszont barátnője van (naná!), szóval visszafogom magam, aztán majd meglátjuk.
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
Most hallom informátoraimtól, hogy Antonio szakított a barátnőjével. Vagyis a barátnője szakított vele. Kit érdekel?! A lényeg, hogy szabad, én pedig nem fogok tétovázni, nem várom meg, míg valaki előbb lecsap rá!
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
Szeretem irányítani az embereket. Azt viszont nem szeretem, ha engem akar valaki kontrollálni. Ezért lesz tökéletes nekem Antonio. Nem is bírnám ki olyan pasival, aki nekem megmondja, hogy mit csináljak. Ő olyan kis cuki, szelíd, figyelmes, kicsit szerencsétlen, pont én kellek neki, hogy rendbe rakjam az életét! Nem beszél magyarul (és ahogy látom, nem is fog, ebben sem Marcóra hasonlít, aki viszont nagyon talpraesett, már egész jól megtanult magyarul, a jég hátán is megél, tehát: Semmi szüksége rám!)
Szóval Antonio nem beszél magyarul, tehát teljesen rám van (vagy legalábbis lesz) utalva, majd én elintézem neki az ügyeit! Ő meg cserébe ad nekem ingyen szállást Szicíliában, az sem elhanyagolandó, ott még úgysem jártam, azt mondják gyönyörű! Szóval egy ingyen hétvégi ház Szicíliában az NAGY pozitívum.
A szüleivel pillanatok alatt megkedveltetem magam, majd viszek néhány magyaros ajándékot a repi tárgyak közül!
Ugyan én nem beszélek olaszul, de Antonióval angolul elkommunkálunk, legalábbis annyira, amennyire kell. Ha meg szükségem lesz rá, pillanatok alatt megtanulok olaszul, nekem az ilyesmi nem probléma.
DE! Fiatalabb mint én. Ez probléma? Egyik jóbarátom mondása szerint: örüljek, hogy fiatalabb, legalább jobban bírja a szexet! Na, ez igaz! Tehát, hogy fiatalabb, ez inkább pozitívum. És egy fiatalabb pasi mellett a nő is megfiatalodik. :)
Oké, rövidre zárva a dolgot: ANTONIO KELL NEKEM, és meg is fogom szerezni!
Pikk-pakk elintézem neki a dolgait, és utána elmegyünk ezt megünnepelni, pár pohár ital és aztán nem is veszi észre és már nálam ébred. :)
2016. július 26., kedd
Antonio
Dia közölte, hogy vége.
Őszintén szólva nem ért meglepetésként, az utóbbi időben sokat veszekedtünk, meglehetősen elhidegültünk egymástól, ami részben a Juli iránti érzelmeimnek is köszönhető, bár D. erről mit sem tudott. Egy kicsit bántotta a büszkeségemet, hogy ő mondta ki a végső szót, de tudom, hogy én soha nem mondtam volna ki, ahhoz túl kényelmes vagyok. Végül is nem volt olyan rossz ez a kapcsolat, csak olyan semmilyen volt. Szóval büszkeség ide vagy oda, megkönnyebbültem.
Most Vincenzóhoz költöztem, ő nem bánja, legalább van társasága, jókat hülyülünk, tinderezünk, a két dél-olasz, nézegetjük a csajokat, és az sem baj, hogy beszállok a rezsibe.
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
Julival viszont a dolgok sajnos nem haladtak előre. Azóta nem ültünk egymás mellett, mintha egy kicsit kerülne is engem, én meg nem merek kezdeményezni.
Először nagyon szenvedtem, főleg ha időnként belenézhettem azokba a smaragdzöld szemekbe. De aztán ahogy egyre kevesebbet beszéltünk, egyre jobban enyhült a vágy és a fájdalom. Talán csak félreértelmeztem a jeleit, és nem is tetszettem neki. Talán nem is miattam taszította el magától Marcót.
Közben valamelyik nap az egyik németes teamleaderrel, Noémivel egy időben végeztünk és felajánlotta, hogy üljünk be valahova egy kávéra. Gondoltam, végül is, miért ne?
Nagyon kedves volt, mondta, hogy szívesen segít, ha bármire szükségem lenne. Tény, hogy nem könnyű egyedül boldogulni egy idegen országban, úgy hogy még a nyelvet sem beszélem. Próbálkoztam én (bár nem nagy erőbedobással) amíg együtt éltem D-val, de egyszerűen nem megy a fejembe ez a nyelv, annyira bonyolult és annyira más mint a nyelvek, amiket ismerek. Inkább ellavírozok az angollal, (olaszul kevesen beszélnek).
A kávézás közben megemlítettem Noéminak néhány problémámat (lakcímkártya, doki, stb), és annyira kedves volt, hogy másnapra már talált is megoldást rájuk, telefonált néhány ismerősének, akik hihetetlen gyorsasággal elintézték az ügyeimet. Teljesen lenyűgözött a segítőkészsége és az ügyessége. Érdekes nő és csinos is (na persze nem annyira mint Juli!). Végtelenül kedves de egyben borzasztó határozott is, nagyon tudja, mit akar.
Ez után az eset után is rögtön mondta, hogy na, akkor ünnepeljük meg, mikor érek rá? Olyan nagyon nem volt ehhez kedvem, de nem akartam megbántani sem, úgyhogy mondtam neki: szombaton ráérek, elmehetünk valahova.
Furcsán vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban. Egy kicsit zavar, hogy ennyire határozott, de egyben imponál is, annyira más mint én. Én sokkal álmodozóbb, tétovább típus vagyok. Pár évvel idősebb is mint én, de nem látszik rajta, jól tartja magát.
Azt hiszem, tetszem neki. Eléggé rámenős, de közben nagyon kedves is. Talán segít egy kicsit elfelejteni Julit (Diát nem nagyon kell). Akkor meg miért ne?!
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
Nem tudom, hogy jól tettem-e, amit tettem. Bár őszintén szólva nem is annyira én tettem, inkább hagytam, hogy történjenek a dolgok.
Szombaton elmentünk Noémival ünnepelni, beültünk egy étterembe, ragaszkodtam hozzá, hogy én fizessek, hiszen olyan sokat segített nekem. Aztán iszogattunk, jól éreztük magunkat és utána úgy döntöttünk (ő javasolta), hogy elmegyünk táncolni. Ő ismert egy jó helyet a közelben, egy discót, ahol 80-as, 90-es évek zenéit játszották. D. mellett soha nem mehettem diszkóba, mert mindig féltékeny volt, így most szívesen egyeztem bele.
Utána már nincsenek tiszta emlékeim, késő volt és sötét, és szerintem nem én kezdeményeztem, de halványan rémlik, hogy csókolóztunk és utána felmentünk hozzá, közel volt a lakása és nem akarta, hogy éjszaka egyedül kelljen végigutaznom a várost. Pontosan nem emlékszem, mi történt köztünk, de reggel borzasztóan éreztem magam. Testileg és lelkileg is. Iszonyúan fájt a fejem, de talán még ennél is jobban kínzott a bűntudatom. Tudom, hogy hülyeség, de úgy éreztem, megcsaltam Julit. Meggyaláztam az iránta való szerelmemet. Tudom, hogy képtelenség, hiszen Julival soha semmi nem történt köztünk, őt én nem érdeklem és talán soha semmi nem is lesz köztünk, de én mégis ezt éreztem. Undorodtam magamtól és az egész helyzettől.
El akartam rohanni, de aztán Noémi olyan kedvesen szólt hozzám, én pedig nem akartam megbántani, szóval végül erőt vettem magamon és én is kedves voltam vele. Tudom, hogy undorító, de az járt az fejemben, hogy ha kedves maradok hozzá, sokat fog tudni segíteni nekem a jövőben is. Használjuk ki, hogy tetszem neki, végül is nem rossz nő, és jelenleg nincs más komolyabb kilátásom, valljuk be, Juliról csak ábrándozom, Diára meg inkább nem is gondolok!
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
Hát így kezdődött Noémival.
Aztán valahogy egyre komolyabbra fordult a dolog. Én őszintén szólva ritkán kezdeményeztem ebben a dologban, inkább csak sodródtam az eseményekkel. Kényelmes ember vagyok, Noémi pedig nagyon agilis, nyilván élveztem, hogy egy ennyire komoly, határozott nő ilyen szinten odavan értem, mindent elintéz nekem, segít, még a munkahelyi dolgokban is könnyebben boldogultam az ő segítségével, és mit kellett tennem mindezért? Csak kedvesnek lenni vele, kísérgetni ide-oda (szereti mutogatni a fiatal olasz barátját) és bizonyos szolgáltatásokat nyújtani, amik nekem sincsenek ellenemre.
A maga módján szeretem is, de nem szerelemmel. Néha rámtör, hogy undorodom magamtól, de utána megnyugtatom magam, hogy akibe én szerelmes vagyok, az nem szeret viszont, ezért hát így büntetem magam.
Noémi olaszul keveset tud, angolul kommunikálunk, amennyire tudunk, jobban nem is kívánom vele megértetni magam. Pár hónapja össze is költöztünk (én költöztem hozzá természetesen) és élvezem, jól főz, ő takarít, én segítek bevásárolni, néha elmegyünk sétálni, vagy az IKEÁ-ba.
És van egy kiskutyája, az nagyon aranyos, bár ő nem sokat törődik vele, én szívesen viszem sétálni és ha nagyon egyedül érzem magam vagy feldúlt vagyok, akkor magamhoz ölelem a kutyust. :)
Őszintén szólva nem ért meglepetésként, az utóbbi időben sokat veszekedtünk, meglehetősen elhidegültünk egymástól, ami részben a Juli iránti érzelmeimnek is köszönhető, bár D. erről mit sem tudott. Egy kicsit bántotta a büszkeségemet, hogy ő mondta ki a végső szót, de tudom, hogy én soha nem mondtam volna ki, ahhoz túl kényelmes vagyok. Végül is nem volt olyan rossz ez a kapcsolat, csak olyan semmilyen volt. Szóval büszkeség ide vagy oda, megkönnyebbültem.
Most Vincenzóhoz költöztem, ő nem bánja, legalább van társasága, jókat hülyülünk, tinderezünk, a két dél-olasz, nézegetjük a csajokat, és az sem baj, hogy beszállok a rezsibe.
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
Julival viszont a dolgok sajnos nem haladtak előre. Azóta nem ültünk egymás mellett, mintha egy kicsit kerülne is engem, én meg nem merek kezdeményezni.
Először nagyon szenvedtem, főleg ha időnként belenézhettem azokba a smaragdzöld szemekbe. De aztán ahogy egyre kevesebbet beszéltünk, egyre jobban enyhült a vágy és a fájdalom. Talán csak félreértelmeztem a jeleit, és nem is tetszettem neki. Talán nem is miattam taszította el magától Marcót.
Közben valamelyik nap az egyik németes teamleaderrel, Noémivel egy időben végeztünk és felajánlotta, hogy üljünk be valahova egy kávéra. Gondoltam, végül is, miért ne?
Nagyon kedves volt, mondta, hogy szívesen segít, ha bármire szükségem lenne. Tény, hogy nem könnyű egyedül boldogulni egy idegen országban, úgy hogy még a nyelvet sem beszélem. Próbálkoztam én (bár nem nagy erőbedobással) amíg együtt éltem D-val, de egyszerűen nem megy a fejembe ez a nyelv, annyira bonyolult és annyira más mint a nyelvek, amiket ismerek. Inkább ellavírozok az angollal, (olaszul kevesen beszélnek).
A kávézás közben megemlítettem Noéminak néhány problémámat (lakcímkártya, doki, stb), és annyira kedves volt, hogy másnapra már talált is megoldást rájuk, telefonált néhány ismerősének, akik hihetetlen gyorsasággal elintézték az ügyeimet. Teljesen lenyűgözött a segítőkészsége és az ügyessége. Érdekes nő és csinos is (na persze nem annyira mint Juli!). Végtelenül kedves de egyben borzasztó határozott is, nagyon tudja, mit akar.
Ez után az eset után is rögtön mondta, hogy na, akkor ünnepeljük meg, mikor érek rá? Olyan nagyon nem volt ehhez kedvem, de nem akartam megbántani sem, úgyhogy mondtam neki: szombaton ráérek, elmehetünk valahova.
Furcsán vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban. Egy kicsit zavar, hogy ennyire határozott, de egyben imponál is, annyira más mint én. Én sokkal álmodozóbb, tétovább típus vagyok. Pár évvel idősebb is mint én, de nem látszik rajta, jól tartja magát.
Azt hiszem, tetszem neki. Eléggé rámenős, de közben nagyon kedves is. Talán segít egy kicsit elfelejteni Julit (Diát nem nagyon kell). Akkor meg miért ne?!
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
Nem tudom, hogy jól tettem-e, amit tettem. Bár őszintén szólva nem is annyira én tettem, inkább hagytam, hogy történjenek a dolgok.
Szombaton elmentünk Noémival ünnepelni, beültünk egy étterembe, ragaszkodtam hozzá, hogy én fizessek, hiszen olyan sokat segített nekem. Aztán iszogattunk, jól éreztük magunkat és utána úgy döntöttünk (ő javasolta), hogy elmegyünk táncolni. Ő ismert egy jó helyet a közelben, egy discót, ahol 80-as, 90-es évek zenéit játszották. D. mellett soha nem mehettem diszkóba, mert mindig féltékeny volt, így most szívesen egyeztem bele.
Utána már nincsenek tiszta emlékeim, késő volt és sötét, és szerintem nem én kezdeményeztem, de halványan rémlik, hogy csókolóztunk és utána felmentünk hozzá, közel volt a lakása és nem akarta, hogy éjszaka egyedül kelljen végigutaznom a várost. Pontosan nem emlékszem, mi történt köztünk, de reggel borzasztóan éreztem magam. Testileg és lelkileg is. Iszonyúan fájt a fejem, de talán még ennél is jobban kínzott a bűntudatom. Tudom, hogy hülyeség, de úgy éreztem, megcsaltam Julit. Meggyaláztam az iránta való szerelmemet. Tudom, hogy képtelenség, hiszen Julival soha semmi nem történt köztünk, őt én nem érdeklem és talán soha semmi nem is lesz köztünk, de én mégis ezt éreztem. Undorodtam magamtól és az egész helyzettől.
El akartam rohanni, de aztán Noémi olyan kedvesen szólt hozzám, én pedig nem akartam megbántani, szóval végül erőt vettem magamon és én is kedves voltam vele. Tudom, hogy undorító, de az járt az fejemben, hogy ha kedves maradok hozzá, sokat fog tudni segíteni nekem a jövőben is. Használjuk ki, hogy tetszem neki, végül is nem rossz nő, és jelenleg nincs más komolyabb kilátásom, valljuk be, Juliról csak ábrándozom, Diára meg inkább nem is gondolok!
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
Hát így kezdődött Noémival.
Aztán valahogy egyre komolyabbra fordult a dolog. Én őszintén szólva ritkán kezdeményeztem ebben a dologban, inkább csak sodródtam az eseményekkel. Kényelmes ember vagyok, Noémi pedig nagyon agilis, nyilván élveztem, hogy egy ennyire komoly, határozott nő ilyen szinten odavan értem, mindent elintéz nekem, segít, még a munkahelyi dolgokban is könnyebben boldogultam az ő segítségével, és mit kellett tennem mindezért? Csak kedvesnek lenni vele, kísérgetni ide-oda (szereti mutogatni a fiatal olasz barátját) és bizonyos szolgáltatásokat nyújtani, amik nekem sincsenek ellenemre.
A maga módján szeretem is, de nem szerelemmel. Néha rámtör, hogy undorodom magamtól, de utána megnyugtatom magam, hogy akibe én szerelmes vagyok, az nem szeret viszont, ezért hát így büntetem magam.
Noémi olaszul keveset tud, angolul kommunikálunk, amennyire tudunk, jobban nem is kívánom vele megértetni magam. Pár hónapja össze is költöztünk (én költöztem hozzá természetesen) és élvezem, jól főz, ő takarít, én segítek bevásárolni, néha elmegyünk sétálni, vagy az IKEÁ-ba.
És van egy kiskutyája, az nagyon aranyos, bár ő nem sokat törődik vele, én szívesen viszem sétálni és ha nagyon egyedül érzem magam vagy feldúlt vagyok, akkor magamhoz ölelem a kutyust. :)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)